A virágoknál maradva, mint mondják, a jó kertész gondosságától virul a kert. Vannak szomorú látványt nyújtó, elhanyagolt, magára hagyott kertek, ahol a gyomok között az elvadult bokrok, fák satnyulnak, alig teremnek. Az ilyen kertnek „elmúlás szaga” van.
Ugyancsak vannak szépen gondozott, élettől duzzadó kertek.
Úgymond, a gazda szeme hizlalja a jószágot, s kertünk a rá fordított idő, energia, törődés és szeretet eredményeképp lesz szemet gyönyörködtető, ugyanígy saját testünk-lelkünk is tengődhet az „elvadult kerthez” hasonló módon, vagy virulhat harmóniától, erőtől duzzadóan, ha törődünk vele.
Mi szükséges ehhez? Az idő múlásával arányosan egyre több minden!
Húszévesen csaknem mindegy, hogyan élünk, természetből eredően szépek, frissek, energikusak és egészségesek vagyunk.
Harminc évesen már feltételei vannak a fiatalság megőrzésének. A túlhajszoltság és alváshiány nyomainak eltüntetéséhez már gondos szépségápolás szükséges. Ilyenkor a mozgáshiány és helytelen táplálkozás már gyakrabban eredményez túlsúlyt, emésztési és egyéb panaszokat, melyek megszüntetése teendőkkel jár.
Negyvenes életkorban már nehezebb életmódváltás, elegendő pihenés és rendszeres testmozgás nélkül fiatalosnak és egészségesnek maradni. Ez a kor amolyan „vízválasztó”: aki hajlandó tenni érte, az még a harmicasokhoz hasonlóan fiatal maradhat, míg a kényelmesebbek – magukat középkorúnak elkönyvelve – akár el is híznak vagy pocakot növesztenek.
Az ötvenes nőket a klimax-szal járó alapvető testi-lelki változások döntésre késztetik: megadják magukat, vagy sem. A hormonális változások közepette, eddigi életmódjukkal már nem tudják fenntartani fiatalos alakjukat és egészségüket – ehhez új napirendre, új étrendre, több testmozgásra és több pihenésre van szükségük. E nélkül az öregedés folyamata szemmel láthatóan felgyorsul. A férfiak e téren még kb. 10-15 év „haladékot” kapnak.
A hatvanasok régen idősnek, de ma középkorúnak számítanak, ami az életkörülmények javulásának következménye lehet. A nyugdíjazás kapcsán ismét döntés előtt állnak:
A hetvenes évek életminőségét alapvetően a 60-as években hozott döntés (és annak következetes betartása) határozza meg. Itt már jelentősek a különbségek: vannak életerős, pozitív beállítottságú, aktívan tevékenykedők, és vannak, akik már feladták, akikben „alig pislákol az élet”. Főként azok vannak jó fizikai és mentális állapotban, akik MINDEN NAP tornáznak, odafigyelnek az étkezésre, vitaminokat szednek, nyitottak, érdeklődnek az új dolgok iránt.
A nyolcvanas-kilencvenes életkort egészségben megélni, azok kiváltsága, akiknek stabil napirendjük van, tevékenyek, nem kényelmesednek el, még ízületi fájdalmak esetén sem hagyják ki az állapotuknak megfelelő napi testedzést, pedig – sokak elmondása szerint – az óriási lelkierőt és kitartást igényel. Mélységes tisztelet mindenkinek, aki ebben az életkorban képes és hajlandó a mindennapos edzésre!
A lehetőség viszont mindenki számára adott, mert jobb előbb, mint később, ugyanakkor jobb később, mint soha! Ha arról van szó, hogy ezzel magát az ÉLETET őrizzük meg, talán nem nagy áldozat érte az Időnk, az Energiánk és az Önfegyelemmel uralható Kitartásunk!
Egészségben töltött, derűs éveket kívánunk!
a Paramedica
