A gluténmentes „hiszti”
Az emberek többsége azt eszi, amit eléje raknak. Mert az biztos jó. Mindenki csodabogárnak számít, aki az élelmiszerek címkéjét vizslatja, aki BIO-t akar enni, ne adj’ Isten, paleó vagy gluténmentes elveket követve táplálkozik.
Az internetes portálok és a televíziós csatornák „tudományos” műsorai hálásak ezért, mert olyan jól bolondot lehet csinálni mindenkiből, aki eltér az átlagtól. Fel sem merül senkiben, hogy hátha ez a kisebbség tud már valamit, amit érdemes lenne fontolóra venni.
Valójában mit lehet tudni a gluténről? Tényleg olyan ártalmas? Vagy a gluténmentesség tényleg csak hiszti?
Az egyik érv az szokott lenni, hogy az emberiség már 10 ezer éve fogyaszt gabonát. Valójában Európába a földművelés délre 5000, északra csak 3000 ezer éve érkezett el. Persze 10 és 3 ezer között evolúciós értelemben annyi a különbség, mint 1 vagy 2 másodperc között. Az ember 2,5 millió éves evolúciója során minimum pár százezer év kell ahhoz, hogy speciális enzimek alakuljanak ki, melyek képesek megemészteni egy addig ismeretlen fehérjét, melyet most napi rendszerességgel fogyasztunk a gabonákkal.
De van itt egy másik gubanc is. A gabona gluténjében az alfa-gliadin okozza a problémákat. Az ősi gabonák egy vagy két genomot tartalmaztak. Előbbi egyáltalán nem, utóbbi minimális mennyiségben tartalmazott alfa-gliadint. Csaknem a XX. huszadik századig kovásszal sütötték a kenyeret, s az olykor 1-2 napig tartó kelesztés során a mikroorganizmusok az alfa-gliadint lebontották, így a hosszú érleléssel készült kovászos kenyér elfogyasztása nem okozott panaszt.
Csak a 19. században terjedt el a háromgenomú kenyérgabona, amit aztán szorgalmasan nemesítgettek, hogy növeljék a fehérje- és ezzel a gluténtartalmát. Az alfa-gliadin veszélyes mennyiségben ebben a gabonában jelent meg. Az acél hengerszék 1870-es feltalálása után a gabonát finomra őrölték, ezzel egy időben a gabona olcsóbb is lett, már a szegény emberek is olyan kenyeret kezdtek fogyasztani, amelyből fehérjetartalom maximálisan hasznosult.
Ettől kezdve a cöliákia bekerült a köztudatba, de arra, hogy a panaszok kapcsán a kenyérrel van a baj, csak Willem Dicke gyermekorvos jött rá, akinek korai feltevését megerősítette a háborús kenyérhiány, ami alatt a cöliákiás gyerekek állapota javult.
A megmagyarázatlan meddőségben szenvedők között is feltűnően sok gluténérzékeny nőt találtak. Kismamák, figyelem! Újabb vizsgálatok igazolták, hogy a magzatok az anyai gluténfogyasztás mértékétől függően válhatnak később 1-es típusú cukorbeteggé, sőt a glutén a szoptatás során az anyatejjel is átmegy a kisgyermekbe.
Számos kutatás vizsgálta és bizonyította a glutén idegrendszeri hatásait, hogy például neuropátiát, epilepsziát, fejfájást és migrént is okozhat. A glutén lebomlásakor opiátok keletkeznek, ezzel is magyarázzák a „kenyérfüggést”, de gondolkodási és memóriazavaroktól a székrekedésen át sokféle opiáthatást lehet a gluténnek tulajdonítani.
Tekintve, hogy az emberek fele potenciálisan érzékeny a gluténre, így az számukra fogyasztásra alkalmatlan. Ez a hír egyelőre sokaknak legalább annyira megemészthetetlen, mint maga a gliadin.
Aki tehát kerüli a glutént, akkor is jól teszi, ha csak divatból kezdte el. Majd egyszer még hálás lesz ezért.
Szendi Gábor
klinikai szakpszichológus
A teljes cikk a tenyek-tevhitek.hu oldalon olvasható.
