21. század: maszkulin nők, feminin férfiak?
Kinek lesz férfi, kinek lesz női agya, és kinek lesz a kettő keveréke? Ezt a magzati hormonhatások jellege és időzítése dönti el. Ha az egész népesség szintjén történnek nem tervezett, nem kívánt magzati hormonhatások, az akár az egész történelem és kultúra haladásának irányát módosíthatja. Evolúciónk során rengeteg ilyen kis „apróság” történt, melyek teljesen átalakították Földünk életét. A közelmúltban is láthattuk, miként hozta évekkel korábbra megváltozott táplálkozásunk a lányok nemi érését, és ez miként változtatta meg egész kultúránkat. Mi más ez, mint észrevétlen beavatkozás, amely alapvető változásokat idézett elő a nyugati ember életében. Ez az evolúció pillangóeffektusa.
A tudomány már tisztában van vele, hogy például a fokozott magzati tesztoszteronhatás a nemi szerepek, sőt, olykor a nemi identitás szintjén is maszkulinizálhatja, azaz férfiasíthatja a nőt. Ma ezt a nyugati világban a női népesség egészét érintő folyamatként tapasztalhatjuk.
A maszkulinizálódás egyik jele a társadalmi dominancia, s ennek mind a férfiaknál, mind a nőknél a magas tesztoszteronszint a motorja. A nők maszkulinizálódásának legbiztosabb jele, hogy egyre több a női vezető. Ma már az bizonyítja egy nő rátermettségét, ha valódi megmérettetésből győztesen kerül ki egy férfival szemben, s végez olyan munkát, amit hajdanán egy nőtől elképzelhetetlennek tartottak. Például a hagyományosan a férfi agy vizuális képességeit nélkülözhetetlennek tartó építészkaron, mára több a női hallgató, mint a férfi.
A születéskor fennálló fiú-lány arány általában 106:100. Egy kicsit több fiú születik, mert a felnövekvés során közülük több hal meg. Az utód nemét sok minden meghatározza, de a leginkább az anya tesztoszteronszintje. Kutatási eredmények szerint, a híressé vált, sikeres nők utódainak szex-aránya 139:100, azaz a magasabb tesztoszteronszintű, domináns nők sokkal több fiút szülnek. Számos más vizsgálat is azt igazolja, hogy a megnövekedett tesztoszteronszint fokozottan dominánssá teszi a nőt, egyben defeminizálja is, így csökkent érdeklődést mutat olyan – a női nemre jellemző területek iránt – mint a házasság vagy a gyermekvállalás.
A fejlett országokban a nők 17–27%-a gyermektelen marad, s a házasságok számát immáron felülmúlja az együtt élőké – vélhetően nem egyszerűen társadalmi folyamatok változnak, hanem a nő megy keresztül biológiai átalakuláson, s ennek lecsapódását észleljük a társadalomban.
Ha össztársadalmilag növekvő androgén vagy ösztrogénhatásoknak vagyunk kitéve, akkor az még érthető, miért férfiasodnak a nők, de miért nem válnak még férfiasabbá a férfiak? A természet valamiért úgy rendelkezett a hormonokról, hogy az alacsony ösztrogénszint feminizáljon, a magas ösztrogénszint maszkulinizáljon.
A megnövekedett magzati hormonhatás mindkét nemnél a nemi jellegzetességek csökkenéséhez, így például férfiak esetében nem feminizálódásról, hanem demaszkulinizációról kéne beszélnünk, azaz a férfiasság visszaszorulásáról.
Honnan származik az extra androgén- vagy ösztrogéndózis, amitől a magzatok nemi jellege módosul? Két fő hatás ismert, egyik a környezeti ártalmak, például a tisztítószerekben, vegyszerekben található xeno-ösztrogének, másik a táplálkozás és életmód.
A magzati hormonhatások maszkulinizáló következményeire jó példa a veszélyeztetett terheseknél alkalmazott ösztrogénhatású szintetikus dietilsztilbösztrol (DES). Mintegy 4 millió nő kapott az 1940-es évektől DES-t, ami összességében nem elhanyagolható maszkulinizációs hatás népességszinten sem, pláne, hogy az ilyen hatások több generáción keresztül érvényesülnek.
Kétpetéjű, ellentétes nemű ikrek vizsgálatánál azt tapasztalták, hogy mivel a fiúk korán nekilátnak tesztoszteront termelni, ebből jut lány ikerpárjuknak is. Így az ikerpárok lánytagjai számtalan fiús vonást mutattak, például agresszívebbek, ingerkeresőbbek voltak, jobb téri képességekkel rendelkeztek, fiús játékokat játszottak. Ezek a vizsgálatok azt bizonyítják, hogy a magzati élet során csekély tesztoszteronszintbeli eltérések is fiús irányba tolják el a lányok viselkedését.
A xenoösztrogének hatásaival az ember kb. 70-80 éve találkozik nap, mint nap tisztítószerek, háztartási vegyszerek kapcsán, s mivel környezetünkben egyre nő a koncentrációjuk, a hatásuk nehezen kerülhető el. Ezek ösztrogénszerű hatást váltanak ki, emellett azonban figyelembe kell vennünk a növényekkel, például szójával elfogyasztott fitoösztro-géneket, illetve az állatfarmokról az ivóvizekbe kerülő ösztrogénszármazékokat, melyek egyes becslések szerint, a környezetbe kerülő ösztrogének 90%-át teszik ki.
Az iparosodás környezet-biológiai hatásaként, a kutatók a csökkenő termékenységet, az egyre gyakoribb here-, prosztata- és mellrákot, a növekvő számú Policisztás Ovárium Szindrómás eseteket, a nem leszállt heréjű esetek mind gyakoribbá válását, a nemi érés zavarait is összefüggésbe hozzák a normál hormonális működést megzavaró vegyületek folyamatos jelenlétével.
A testmagasság például, bizonyítottan összefügg az androgének növekedést serkentő hatásával. A nyugati népesség a 19. századi felgyorsult iparosodás óta folyamatos növekedésben van. Az európaiak az elmúlt 150 évben átlagosan 18 centit nőttek. A növekedés üteme 10 évenként egy centiméter volt. Érdekes adat ugyanakkor, hogy az alacsonyabb nők sikeresebben házasodnak, általában több gyereket szülnek, míg a magasak kevesebb gyereket vállalnak, magasabb iskolai végzettséget szereznek, és sikeresebb „karriert” futnak be.
Talán megdöbbentő lehet azok számára, akik szeretik az oly egészségesként reklámozott tejet, hogy a tejtermékekkel a gyerekek 250-szer több ösztrogént fogyasztanak, mint vízivással. A felnőttek esetében a táplálékkal bevitt ösztrogénszerű anyagok mennyisége 80-szor több, mint a vízfogyasztásból származó hormonok. A környezet maszkulinizáló hatása tehát nem egyedi, hanem az egész népességre vonatkozik. A nyugati emberek egységesen szenvedik el ezeket a hatásokat.
E folyamathoz hozzájárul a nyugati ember mértéktelen táplálkozása, a többlet-kalóriák, az elhízással járó magasabb hormonszint, mely még a rák kockázatát is fokozza a nyugati népességben.
