Termékenység és elhízás
A zavarok legenyhébb formája a luteális fázis zavara, amikor a menstruáció még látszólag normális, ám terhesség csak kis valószínűséggel jön létre, a megrövidült peteérési és a rendellenes ovulációs szakasz miatt. Másik gyakori következmény az oligomenorrhea, amikor a menstruációs ciklus hossza meghaladja a 35 napot. Mérések szerint, edzések után több női hormon szintje is csökken, viszont a sport abbahagyásával a problémák általában spontán rendeződnek.
Kutatások szerint, a női testnek kb. 22% zsírt kell tartalmaznia a pubertás beindulásához, illetve a normális menstruációs ciklus fenntartásához. A „kritikus zsírtartalom” modellje szerint, a nők arra szelektálódtak, hogy csak akkor termékenyülhessenek meg, ha testük tartalmazza a magzat növekedéséhez szükséges megfelelő mennyiségű tápanyagot. A mintegy 2 millió évvel ezelőtt megindult drasztikus agyméret-növekedés csak azáltal vált lehetségessé, hogy megfelelő folyamatos táplálék állt a nők rendelkezésére. Ezt a vízparti élet tette lehetővé, melyre a Homo sapiens nagy omega-3 zsírsav és jód igénye is utal. A magzat fejlődése utolsó heteiben kb. 500 gramm zsírt halmoz fel, és – az emlősök közt szokatlan módon – az embergyerek elhízottan jön világra. A csecsemő zsírtartaléka folyamatos agynövekedéséhez szükséges, és valóban, a születési súly szoros korrelációt mutat a későbbi intelligenciával.
A táplálkozási zavarok szintén szoros összefüggést mutatnak a meddőség kérdésével, az anorexia nervosa diagnosztikus kritériumainak egyike a menstruáció legalább három hónapos kimaradása. Az alultápláltság megszűnése, a testzsír-arány normalizálódása után a ciklus legtöbb esetben helyreáll.
Fontos megemlíteni még a rejtett gluténérzékenység problémáját is, mivel ez felszívódási és immunológiai zavarokat is okoz, ami komolyan veszélyezteti a termékenységet. Ismert gluténérzékenységben szenvedő nők 50%-ánál tapasztalható spontán abortusz, a magzati növekedés visszamaradása, vagy egyéb rendellenesség. A diagnosztizálatlan és kezeletlen esetekben ez az arány még nagyobb lehet. Emiatt indokolt lenne a jövőben a gluténérzékenység szűrését a meddőséggel kapcsolatos rutinvizsgálatok sorába felvenni.
A táplálékfelvétel bőségét vagy szűkösségét – minden valószínűség szerint – a zsírszövetekben termelődő leptin nevű hormon közvetíti a hipotalamusz felé. Étkezéskor növekszik, éhezéskor pedig csökken a leptin-szint, mely szoros összefüggésben van a reproduktív funkciókkal is. Ez megmagyarázza, hogy az alultápláltság, éhezés, intenzív sport miért vezet megkésett nemi éréshez, illetve cikluszavarhoz. Anorexiások esetében bizonyították is az alacsony leptinszintet. Elhízottaknál viszont magas leptinszintet találtak, náluk ún. centrális leptinrezisztencia alakul ki (ezért nincs jóllakottság érzete az elhízott embernek), és a meddőség azért jelenik meg náluk, mert a leptinrezisztencia miatt gyakorlatilag leptinhiányos állapot alakul ki. Hasonló módon, elhízott férfiaknál a leptinrezisztencia miatt csökkent spermatermelés alakulhat ki.
A fogamzóképesség zavarát tehát, számos probléma, például a túlhajtott sport, a karcsúságdivat, étkezési zavarok vagy az elhízás is okozhatja. A szorongás és depresszió okozta étvágytalanság vagy túlevés szintén e körbe tartozik. A meddőség kezelésében e fontos tényezőket gyakran figyelmen kívül hagyják, és ezek rendezése nélkül vetik be a mesterséges megtermékenyítés (IVF) eszközeit, melyek sikertelensége esetén szintén depresszió várható, ami tovább rontja a teherbeesés esélyét.
Elhízott nőknél a termékenység elősegítésének kézenfekvő módja a fogyás, mely csökkenti az androgénszintet is, emellett lehetséges az inzulinrezisztencia gyógyszeres vagy diétás csökkentésével is helyreállítani a fogamzóképességet. Elhízott nők termékenysége ugyanis gyorsan visszaállítható megfelelő súlycsökkentő programokkal.
Fenti tapasztalatok oda vezettek, hogy az Új-Zélandon 2000 óta a 18–32 testtömeg-index intervallumon kívül (alul és felül) eső nők csak azután vehetnek részt IVF programban, ha testsúlyukat előzetesen optimalizálták.
