Az ünnep

Ha a családban túlsúlyos, fogyókúrázó, diétázó, inzulinrezisztens vagy diabéteszes családtag is van, az ünnepi menük elkészítésénél erre is figyelemmel kell lennünk. Igyekezzünk a fogásokhoz alacsonyabb szénhidráttartalmú összetevőket választani, melyekkel szintén finom, sőt egészséges menüt állíthatunk össze. A karácsonyi vendégségek és a szokásos édességdömping közepette ez a többi családtagnak is az egészségére válhat!

Legyünk kreatívak karácsonykor nemcsak az ünnepi menü összeállításánál, hanem a sütemények, desszertek megalkotásánál is! Készítsünk egészséges, alacsony szénhidráttartalmú, kevésbé hizlaló „reformsütiket”, melyeket diétázó, fogyókúrázó vagy akár cukorbeteg, inzulinrezisztens családtagok is fogyaszthatnak! Íme ehhez néhány ötlet, javaslat.

Rohanó világunkban folyamatosan küzdünk a stresszel és főleg az idővel. Közben elfelejtünk élni, örülni, kikapcsolódni. Közeleg az ünnep! Ne csak az ajándék- és bevásárlólistát tervezzük, hanem azt is, mikor és hogyan fogunk pihenni, regenerálódni!

Mindannyiunkkal megesik, hogy a mindennapos rohanásban elfelejtünk elegendő vizet inni. Nem is gondolnánk, hogy emiatt számos olyan egészségügyi problémával – például fáradékonyság, fejfájás, alvászavarok, ingerültség, emésztési problémák – kell szembenéznünk, amelyeket a vízhiány okoz.

Bőrünk állapota és ápolási igénye nemcsak az életkorral, hanem az évszakokkal is változik. A hideg téli időben még az egyébként normál bőr is érzékenyebb és szárazabb lehet, így különleges ápolást igényel.

Az év végéhez közeledve ne csak otthonunkat, s az ünnepi asztalt öltöztessük díszbe, hanem testünket és lelkünket is! Szánjunk időt magunkra a pihenés, relaxáció és szépségápolás terén! Közben ne feledjük alaposan kialudni magunkat – e nélkül a fiatalító szépségkezelések is hatástalanok lehetnek!

A karácsony a gyerekek ünnepe. Legszebb karácsonyi emlékeink talán mindannyiunknak gyermekkorunkból származnak. Amikor a Karácsonyt még valami varázslat lengte be, amikor az oly sokat áhított síró hajas baba, kisvonat, az első mackó egyszer csak ott várt minket a csillogó karácsonyfa alatt, s mi a csodától megilletődötten vettük kezünkbe őket. Jó lenne mindig emlékezni ezekre a pillanatokra és tudni hinni benne, hogy a csodák olykor valóra válnak. Néha ki kell lépnünk a valóság rideg világából, s elhinnünk, hogy a szeretet és a boldogság alanyi jogon jár nekünk. Számomra ez a Karácsony üzenete.

Karácsony táján, az ajándékkészítés, vásárlás és maga az ajándékozás örömteli vagy kényszerű pillanatai előtt és után érdemes elgondolkodnunk azon, hogy mit szeretünk jobban: adni, kapni, vagy a kettőt együtt. Ha sikerül őszintén válaszolnunk, ebből életünkre és emberi kapcsolatainkra vonatkozó értékes tanulságokat vonhatunk le.

Mai rohanó világunkban, amikor minden gyors: gyors feladatmegoldások, gyors eszközök, gyorsételek; az emberek gyorsan akarnak gyógyulni, regenerálódni, szépülni. Tudjuk azonban, hogy semmi jó nem származik a villám-fogyókúrákból, a gyors terápiák eredménye nem tartós. A valódi egészség vagy „wellness” időt és energiaráfordítást igényel, érdemes tehát napi életvitelünk részére tenni.

Az ünnepek közeledtével talán több lehetőségünk nyílik arra, hogy családunk és a magunk számára is pihentető, egészséget támogató élményeket gyűjtsünk. Legyen szó meleg fürdőről, szaunáról, masszázsról vagy a gyerekeket is felpezsdítő közös téli kirándulásról, bármelyiktől jó kedvet és új lendületet nyerhetünk a hosszú téli időszakra.

Hasgörcsök közepette felugrani az ünnepi asztaltól – igen ünneprontó cselekedet! Az előrelátók eleve kiiktatják a menüből a számukra „veszélyes” ételeket, a kényelmesek megeszik, majd szenvednek, vagy a hiányszó enzim pótlásával enyhítik a kellemetlen panaszokat.

Az egész évi „hajtásban” szinte mindenki elfárad. Megérdemlünk ezért némi pihenést, kikapcsolódást. Az ünnepi bevásárlás-sütés-főzés mellett szakítsunk tehát időt a pihenésre, kikapcsolódásra, regenerálódásra, ami nemcsak fiatalító hatású, de bizonyára egészségi állapotunkra is jótékonyan hat.

Karácsony, a szeretet ünnepe. A szereteté, melynél világunkban nincs is fontosabb. Dr Masaru Emoto japán vízkutató, aki híres kísérletei során elsőként örökítette meg a vízkristályokat és ezzel „láthatóvá tette a láthatatlant”, bebizonyította, hogy a szeretet megélésével a körülöttünk és a testünkben lévő víz egyaránt gyönyörű, szabályos szerkezetűvé válik.

Fényadó gondolatokat küldök Neked, úti lámpásnak sorsunkról, lelkünk titkairól, és arról, hogy valamennyien mágusok vagyunk: sorsteremtő hatalmunk van! Egy gondolat nagyobb fényt adhat, mint egy egész könyv. Ráadásul könnyű magaddal vinni az útra. Talán másképp is látsz vele – világosabban.

Elterjedt tévhit, hogy ami egészséges, az nem lehet finom. Ezen felbuzdulva gondoltam arra, szívesen segítenék másokon is, hiszen tudom, hogy rengeteg embert érint a cukorbetegség és az elhízás.

Az ünnepek alatt a tűzoltókat a karácsonyfatüzek, a mentőket pedig gyakran a lakomák miatti rosszullétek okán riasztják, s csaknem az ünnepi asztal mellől szállítják el a mértéktelenül habzsolót. Gondolt-e már arra, hogy mindennapos „degeszre evés” és több kiló hízás nélkül is végződhet a karácsony?

Közeledik az ünnep. Mi jut erről eszünkbe? A befejezetlen munkák? Az ajándékok és vásárolni valók, meg a főzés? Máris hosszú a listánk? Ugye, nem felejtettük le róla saját magunkat? Ugye, kitaláltuk már, mikor és hogyan fogunk pihenni, kikapcsolódni, regenerálódni?

Egyre több jel mutat arra, hogy a spiritualitás és a természettudomány összebékíthető egymással, és ennek nyomán új világszemlélet van kibontakozóban.

Az idei, 2012-es évben igencsak elszaporodtak a világvége jóslatok, talán első sorban azért, mert a maja kalendárium 2012. december 21-én véget ér.

Az év legsötétebb, leghidegebb, elmúlásra emlékeztető időszakában minden ember a fényre, az új életre vágyik. Ennek szimbólumai, rítusai átszövik – történelmi kortól és hitvilágtól függetlenül – minden nép kultúráját a pogány természeti vallásoktól a 21. századi modern nyugati civilizációig.

Fényadó gondolatokat küldök Neked, úti lámpásnak sorsunkról, lelkünk titkairól, életművészetről, a láthatatlan szellemvilágról, és arról, hogy valamennyien mágusok vagyunk: sorsteremtő hatalmunk van! Egy gondolat nagyobb fényt adhat, mint egy egész könyv. Ráadásul könnyű magaddal vinni az útra. Talán másképp is látsz vele – világosabban.

Mindenkivel előfordulhat, hogy az ünnepi asztalnál órákat ülve, beszélgetve, észre sem veszi, hogy lassan csipegetve, vagy mohón habzsolva, a kelleténél háromszor többet evett, nassolt. Az étel – mint nehéz kő – ül a gyomrában, aztán se fel, se le, nem jön a megkönnyebbülés, sőt egyre rosszabbul érzi magát. Mit tehetünk ilyen helyzetben?

Csodásan terített ünnepi asztal, bőséges fogások egymás után, napokon át, majd epegörcs, hasmenés, székrekedés, gyomorégés, alkoholmérgezés… E téren semmi sem változik az idők folyamán. Ám ma ünnepkor a tűzoltókat a karácsonyfatüzek, a mentőket pedig a rosszullétek miatt riasztják, s csaknem az asztal mellől szállítják el a lakomák kárvallottjait.

A barátság a lelkek közötti legtisztább kapcsolat. Nincs benne önzés, kényszer, érzékiség, érdek. Mi választjuk. A szabadság jegyében áll. Barátom lehet nemcsak a „barátom”, de az anyám, apám, gyerekem, feleségem és férjem is. Vannak pillanatok, amikor sors adta szerepeinkből kilépve összekacsintunk egymással egy mélyebb, örök emberi szinten.

Rohanó, egyre nehezebben kezelhető, elviselhető világunkban folyamatosan küzdünk a stresszel, és főleg az idővel. Közben szinte teljesen elfelejtünk élni, örülni, kikapcsolódni, boldognak lenni. Közeleg az ünnep! Ne csak az ajándékokat és a bevásárló-listát tervezzük, hanem azt is, hogy fogunk az ünnepek során akár családi körben, akár egyedül pihenni, kikapcsolódni, regenerálódni!

Ismerjük fel: a ma jelen életünk hátralévő részének első napja. A múltra emlékezhetünk, a jövőt elképzelhetjük, de mindig csak a jelenben élhetünk. Tudatosítsuk hát minden perc értékét, ne fecséreljük el, tegyük örömmé, értékké napjainkat!

Nyáron a leégés, a hőguta, télen pedig a megfázás jelent gondot, no meg a fagy. A fagyás súlyos sérülés, mely sok hasonlóságot mutat az égéssel. A sejtnek mindegy, mi teszi próbára, a hő vagy a fagy: mindkettő elpusztítja.

Legújabb könyvemben zene szól. És elejétől a végéig táncolnak benne. Hőse egy varázshatalommal rendelkező nagy művész, egy Mester, aki nemcsak bölcs gondolatokkal, de tánccal avatja be tanítványait életük titkaiba. Tánccal, szavakkal – és csodákkal.

Mi lehet az, ami enyhíti az autoimmun betegségek tüneteit, csökkenti a fájdalmat, javítja a véráramlást és még magabiztos fellépést is kölcsönöz? Az igazi, szép mosoly és a nevetés. Számos kísérlet bizonyította a nevetés pozitív élettani hatásait.

Gondviselés című, legújabb könyvem a sorsunkról szól. Kihasználom a helyzetet, hogy 73 éves lettem, és vissza tudok nézni. Történetem vége felé kezdem már érteni a sorsom rejtett összefüggéseit. A megvalósult jövőmben élek. Csakis azokról a gondolatokról írok, melyeket meg is éltem. Számadás ez a könyv az életemről.