A csípőízületi porckopás megelőzését már csecsemőkorban meg kell kezdeni, amikor a gyermekgyógyász, vagy az ortopéd szakorvos a csípőficam és a csípőízületi diszplázia szűrését végzi. Ez a fejlődési hiba leány-csecsemők esetében jóval gyakoribb.
A kopásos ízületi betegség (arthrosis) a leggyakoribb degeneratív ízületi kórkép, vezető helyet foglal el a megbetegedési statisztikában. Gyakorisági sorrendben a csípőarthrosis a kéz kisízületei és a térd arthrosisa után következik.
Gyógytornával bizonyos esetekben a megbetegedett testrész teljes funkciójának visszaállítását, akár teljes gyógyulását is elérhetjünk. A degeneratív (kopásos) ízületi megbetegedéseknél a fájdalmak enyhíthetők, a tünetmentes időszakok gyakoribbá válásától pedig javul az életminőség.
Dr. Thomas Hanna rendkívül jelentős felfedezést tett. Rájött, hogy az évek során bennünket érő feszültség (stressz) lerakódik az izmainkban. A felhalmozódott stresszmennyiség az évek múlásával egyre nő, emiatt izmaink egyre merevebbé és feszesebbé válnak. A bajt akkor vesszük észre, amikor a feszes izom már sajog is.
Nem véletlen, hogy a 2000 és 2010 közötti időszakot a WHO a Csont és Ízület Évtizedének nyilvánította. Egyes felmérések szerint a derékfájás korlátozza leginkább a 45 év alattiak mindennapi tevékenységét. Ez a második leggyakoribb ok, amiért orvoshoz mennek. Minden pillanatban a magyar népesség 4-5%-a (mintegy félmillió ember!) szenved derékfájdalomtól.
A mindennapi bosszúságok, életrövidítő feszültségek oldására már a nyugalmas, békebeli XIX. századi Európában is igény mutatkozott. Ezt igazolja az első jelentős stressz-oldó módszer kidolgozójának, Sebastian Kneippnek a munkássága, amely elsősorban a vízkúrák sokrétű alkalmazására terjedt ki.
Munkánk során egyre több időt töltünk a számítógép előtt. Kényszerű ülő életmódunk már önmagában is egészségügyi kockázatot jelent, amit tovább súlyosbít a billentyűzet megállás nélküli használata, és folyamatosan a képernyőre meredő tekintetünk.
Tévednek, akik azt hiszik, hogy bármit is elérhetnek kampányszerű testmozgással. Az emberek még mindig ösztönösen élnek, pedig meg kellene tanítani őket a „project-szerű” életszemléletre, ahol mindennek megvan a maga helye, s a napi rutinhoz a sport ugyanúgy hozzátartozik, mint a fogmosás.
Rémes közhely, ám igaz, hogy a mozgás az élet alapja, sőt maga az élet. Ennek ellenére valamilyen megmagyarázhatatlan okból egyre kevesebbet mozgunk. Már a garázs ajtót is gombnyomással nyitjuk, az első emeletről is lifttel jövünk le (pláne fel), képesek vagyunk hosszú perceket várni a megállóban, hogy egyetlen kilométert se kelljen gyalog megtennünk!
