Mozgásterápia

Amerikai szakemberek szerint, sokan azért nem sportolnak, mert nem találnak kedvükre való mozgásformát. Ha a személyiségükkel össze nem egyeztethető edzésfajtát választanak, nem csoda, hogy sikerélmény hiányában, kitartásuk gyorsan alábbhagy, inkább lemondanak a fittségről, és visszaülnek a fotelba.

Tapasztalatom szerint, sokan azért idegenkednek a futástól, mert nem tudnak igazán jól futni, pedig manapság a futás már egyáltalán nem szégyen, inkább nagyon is hasznos. Akiknek előző cikkemmel sikerült kedvet csinálnom hozzá, azoknak most lépésről lépésre nyújtok útmutatást a gyakorláshoz.

Örvendetes, hogy egyre többek mindennapjainak válik szerves részévé a fittséget, egészséget és jó kedvet fenntartó testmozgás. Ne essünk azonban túlzásokba! Különösen a fiatalabb generáció tagjai hajlamosak túlbecsülni saját képességeiket, és – a fitneszmozgalom jegyében – nagy lelkesedéssel tönkretenni saját ízületeiket.

Futás? Jaj, csak azt ne! – kiáltanak fel sokan, ha a futás szóba kerül. És máris mesélik szörnyű élményeiket, a középiskolai futásokról. Ezzel nagy igazságra világítanak rá: meg kell szeretni a futást! De hogyan, ha már 100 méter után szúr az oldalunk, levegő után kapkodunk, és a rosszullét környékez? Tény, hogy csak abban leszünk kitartóak és eredményesek, ami örömet és sikerélményt jelent számunkra. Tegyük hát meg ennek érdekében az első lépéseket!

Kell a sport, hogyne kéne, ésszerű határok között rendkívül egészséges, hiszen segítségével megelőzhetők a szív-, érrendszeri betegedések, a diabétesz, sőt a depresszió is. Ne essünk azonban túlzásokba, mert az komoly és tartós egészségkárosodást is okozhat!

A közfelfogás szerint teljesen természetes, hogy az idősek csoszognak, hajlott háttal járnak, nem tudnak felegyenesedni, kezüket a magasba emelni, a földre lehajolni, vagy esetleg leguggolni. Valóban elkerülhetetlen ez?

Őselődünk döbbenten szemlélné a mai nő életstílusát, de a természeti népek ugyancsak csodálkoznának azon, hogy a „modern” nő kosztümöt öltve elmegy otthonról, a gyerekeket beadja a megőrzőbe, este rendel egy doboz ételt, és időközönként beugrik egy kondi-terembe súlyokat emelgetni, hogy a legszexisebb alakját elérje.

Német kutatóorvosok szerint a rendszeres testedzés segíthet távol tartani a szénanátha okozta kellemetlen tüsszögést, orrfolyást és egyéb tüneteket.

Az ízületi betegségek sorában a térdízület artrózisa - gyakoriság szempontjából - a második helyen áll a csípőízület megbetegedései után. A térd alaki elváltozásával, porcpusztulásával, kopásával jár, amely kezdetben csak indítási, majd később terhelésre jelentkező térdkörüli fájdalomban, mozgás-korlátozottságban nyilvánul meg.

A csípőízületi porckopás megelőzését már csecsemőkorban meg kell kezdeni, amikor a gyermekgyógyász, vagy az ortopéd szakorvos a csípőficam és a csípőízületi diszplázia szűrését végzi. Ez a fejlődési hiba leány-csecsemők esetében jóval gyakoribb.

A kopásos ízületi betegség (arthrosis) a leggyakoribb degeneratív ízületi kórkép, vezető helyet foglal el a megbetegedési statisztikában. Gyakorisági sorrendben a csípőarthrosis a kéz kisízületei és a térd arthrosisa után következik.

Gyógytornával bizonyos esetekben a megbetegedett testrész teljes funkciójának visszaállítását, akár teljes gyógyulását is elérhetjünk. A degeneratív (kopásos) ízületi megbetegedéseknél a fájdalmak enyhíthetők, a tünetmentes időszakok gyakoribbá válásától pedig javul az életminőség.

Dr. Thomas Hanna rendkívül jelentős felfedezést tett. Rájött, hogy az évek során bennünket érő feszültség (stressz) lerakódik az izmainkban. A felhalmozódott stresszmennyiség az évek múlásával egyre nő, emiatt izmaink egyre merevebbé és feszesebbé válnak. A bajt akkor vesszük észre, amikor a feszes izom már sajog is.

Nem véletlen, hogy a 2000 és 2010 közötti időszakot a WHO a Csont és Ízület Évtizedének nyilvánította. Egyes felmérések szerint a derékfájás korlátozza leginkább a 45 év alattiak mindennapi tevékenységét. Ez a második leggyakoribb ok, amiért orvoshoz mennek. Minden pillanatban a magyar népesség 4-5%-a (mintegy félmillió ember!) szenved derékfájdalomtól.

A mindennapi bosszúságok, életrövidítő feszültségek oldására már a nyugalmas, békebeli XIX. századi Európában is igény mutatkozott. Ezt igazolja az első jelentős stressz-oldó módszer kidolgozójának, Sebastian Kneippnek a munkássága, amely elsősorban a vízkúrák sokrétű alkalmazására terjedt ki.

Munkánk során egyre több időt töltünk a számítógép előtt. Kényszerű ülő életmódunk már önmagában is egészségügyi kockázatot jelent, amit tovább súlyosbít a billentyűzet megállás nélküli használata, és folyamatosan a képernyőre meredő tekintetünk.

Tévednek, akik azt hiszik, hogy bármit is elérhetnek kampányszerű testmozgással. Az emberek még mindig ösztönösen élnek, pedig meg kellene tanítani őket a „project-szerű” életszemléletre, ahol mindennek megvan a maga helye, s a napi rutinhoz a sport ugyanúgy hozzátartozik, mint a fogmosás.

Rémes közhely, ám igaz, hogy a mozgás az élet alapja, sőt maga az élet. Ennek ellenére valamilyen megmagyarázhatatlan okból egyre kevesebbet mozgunk. Már a garázs ajtót is gombnyomással nyitjuk, az első emeletről is lifttel jövünk le (pláne fel), képesek vagyunk hosszú perceket várni a megállóban, hogy egyetlen kilométert se kelljen gyalog megtennünk!