Aktuális

Az általános iskolás évek vége felé lépnek a fiatalok a pubertáskorba, ami fizikai és érzelmi változásokkal egyaránt jár. Az ilyenkor megjelenő pattanások, aknék évekig megkeseríthetik életüket, de előfordul, hogy ezek időnként felnőttkorban is megjelennek. Tekintsük át röviden a legfőbb okokat!

Kedves Olvasó! Megint egy újabb nyár! Legtöbben alig várták, de vannak, akik számára a temérdek munkát, másoknak pedig az elviselhetetlen kánikulát jelenti, melynek alig várják a végét. Mit is jelent számunkra a NYÁR?

Vadvízi evezés, sziklamászás, sárkányrepülés, bungee jumping, alkohol, őrjöngés a diszkóban: pótszerek az elvesztett „Éden” helyett, ahol a ragadozók és barátságtalan kőbaltás hordák biztosították a napi izgalomszükségletet. Ma ezt csak másként lehet megélni.

A nyári időszakban gyakoriak a szabadban, a kertben szervezett családi összejövetelek, baráti találkozók, a közös sütögetés. Mivel egyre több embert érint az ételallergia vagy -intolerancia problémája, gondoskodnunk kell az ebédhez, vacsorához mentes alternatívákról is.

A WHO adatai szerint világszerte naponta több, mint egymillió (1.000.000!) szexuális úton terjedő fertőzést szereznek az emberek. Ezek többsége tünetmentes, így az érintettek nem is tudnak róla, hogy bár akaratlanul, de tovább fertőznek másokat. Itt a nyár, itt a fesztiválszezon, így aktuális, hogy e témával is foglalkozzunk!

Az Európai Járványvédelmi Központ (ECDC) arra figyelmeztet, hogy bizonyos nemi betegségek terjedése ugrásszerűen megnőtt egész Európa területén. Mit tehetünk, hogy elkerüljük őket?

Kedves Olvasó! Bármilyen hihetetlenül hangzik, MOST nagyon JÓ nekünk! Nem feltétlenül azért, ami épp történik velünk, hanem azért, mert ITT lehetünk. Ez a nagy JÓ! A hétköznapok során persze sok kis JÓ is történik, amit hajlamosak vagyunk nem észrevenni, mert a nehézségekre fókuszálunk. Itt a Tavasz, próbáljuk „más szemüvegen” keresztül nézni a Világot, nyissuk ki szemünket a sok kis JÓ-ra, talán úgy könnyebb.

Sok szülő igyekszik emlékezetessé tenni gyermekeinek ezt a napot akár különleges programmal, akár különleges finomságokkal. Igen sok családban azonban minden napot gyereknapnak minősíthetnénk, nagyjából az történik, amit a gyerek akar, kiharcol magának, például nem eszi meg a szülők által készített egészséges ételeket, így ráhagyják, mondván: „mindegy, csak egyen valamit”. Ezzel viszont nagy hibát követnek el! Szerencsére, nem mindenhol van ez így!

Kedves Olvasó! Ahogy téli lapszámunk szerkesztőségi köszöntőjének végén ígértük: „a hideg tél után a csodás, napfényes TAVASZ eljön, nem marad el – s íme... A viccet félretéve, ennél komolyabb gondolatokkal indítanám idei első lapszámunkat, ez pedig nem más, mint a LÉNYEG. Na, de mi is a lényeg?

Tapasztalhatjuk, hogy a rossz szokások ragadnak ránk, míg a jó szokásokért meg kell dolgoznunk. Van ennek néhány trükkje.

Kedves Olvasó! Minden évben elérkezik a hideg, borús, téli időszak, amikor a melengető napfény helyett a fényt és meleget odabenn a lakásban és „idebenn”, azaz önmagunkban érdemes keresnünk és megtalálnunk. Mit is jelent ez?

Minden életből két történet rakható ki: egy pesszimista és egy optimista. A pesszimista történet arról szól, miként kezdődnek a bajok, a nehézségek, az optimista pedig arról, hogyan oldódtak meg a problémák.

Kedves Olvasó! Lapszámunk kiemelt témája az életközép, azaz a középkorú embereket leginkább foglalkoztató kérdések – különösen azok egészségügyi vonatkozásai. Itt tehát nem az elmúlásról, hanem sokkal inkább az élet második felében megragadható, megélhető, kihasználható lehetőségekről, illetve a hosszú, egészséges és tartalmas élet érdekében előttünk álló fontos feladatokról lesz szó. Ha kedvet érez ehhez, tartson velünk!

Vajon mennyire és milyen életkortól foglalkoztatja az embereket az öregedés gondolata?

Kedves Olvasó! Ne szépítsük: a legtöbbek életstílusa közel sem ideális, kellemes, racionális, egészségtudatos, azaz hosszú távon túlélhető! A létfenntartáshoz a mókuskerék szinte mindenki számára adott, forog, meg nem áll, és mi is „pörgünk” vele együtt. Hová vezet mindez? Jó ez így?

Olyan jó lenne félelem és szorongás nélkül élni! De hogyan is lehetne, mikor világunk tele van stresszel és veszéllyel? Legalábbis a mai ember ezt hiszi. Pedig a világ csak úgy néz vissza ránk, ahogy mi belenézünk.

Kedves Olvasó! Sokan gondolják úgy, hogy ami feladatot, munkát, elintézendőt időhiány miatt egész évben maguk előtt toltak, azt most nyáron fogják végre megcsinálni, kipipálni. A nyári pihenés, töltődés azonban legtöbbeknek szinte ÉLETMENTŐ, ne maradjunk ki tehát MI sem a nyárból!

Még a fiatalok is nehezen viselik a nyári hőséget, azonban az idősebbeknek és a változókorban lévőknek ez fokozott megterhelést jelent. Milyen módszerekkel segíthetünk, ha túl magasra kúszik a hőmérő higanyszála?

Kedves Olvasó! Eljött az ideje annak, hogy ismét megtapasztalhassuk, mindannyiunk testi-lelki egészségének épülésére, helyreállítására (is) fordíthassuk a sokmillió éves „csodát”, melynek ismét részesei lehetünk.

Egy angol kutatás szerint a nők 16%-a legalább egy évet áldozna az életéből, ha cserébe szép és jó alakú lehetne. Egy másik, korábbi magyar kutatás eredménye viszont azt mutatja, hogy a magyar nők nagy része inkább okos lenne, mint szép – különösen igaz ez az évek előrehaladtával.

Kedves Olvasó! Mindenki számára ajándék az egyre melengetőbb tavaszi napsütés, különösen azoknak, akiknek dolga van odakinn. Márpedig örvendetes lenne, ha mindenki úgy érezné, hogy – így vagy úgy – dolga van odakinn!

A Nemzeti Népegészségügyi Központ adatai szerint idén igen korán, már január közepén elkezdődött a pollenszezon: a mogyoró virágpora elérte az allergiás tüneteket kiváltó közepes szintet. A pollenallergiás betegeknek javasolt tehát gondot fordítaniuk a megelőzésre, a tünetek enyhítésére.

Kedves Olvasó! A régi öregek megmondták, hogy mindig lesz valahogy. Azután ehhez tartották magukat, és élték életüket, ahogy lehetett, bízva a jobb jövőben, melyért aktívan tettek is. A hagyományok és hitük megtartotta őket, kevesebbet aggodalmaskodtak, tették a dolgukat. Vajon mit veszítettünk el ebből – kényelmesebb életünk ellenére –, és hogyan tudnánk visszacsempészni legalább azt, ami ma is érték lehet?

A természet folyton egyensúlyi állapotra törekszik, és mi, emberek is ezt tesszük több-kevesebb sikerrel – bár a téli, vírusokkal terhelt időszakban nincs könnyű dolgunk! Sokat kell tennünk azért, hogy ne döntsön le lábunkról egy fertőzés, eközben nehéz a borongós idő ellenére is megőrizni a jókedélyt, a lelki egyensúlyt.

Kedves Olvasó! A pandémia kapcsán írunk arról, hogy még „ne dőljünk hátra”, mert – bár már előre látható –, de még nem értünk a végére. Igaz, az előttünk álló hónapokban a legtöbben sok más szempontból sem engedhetjük meg magunknak, hogy „hátradőljünk”. Nagyon össze kell szedni magunkat, hogy minden szempontból talpon maradjunk, de NINCS BAJ, hamarosan megérti, miért.

Csak annyira vagyunk öregek, amennyire annak érezzük magunkat, tartja a mondás. Mint kiderült: a fiatalság valóban egy lelkiállapot!

Kedves Olvasó! Körülnézve szűkebb és tágabb környezetünkben, mostanában sokféle gondot, bajt, fájdalmat, érthetetlen és értelmetlen pusztítást, pusztulást látunk – bőven van tehát miért aggódnunk. Praktikus önvédelmi módszer, hogy amin nem tudunk változtatni, azt fogadjuk el. Ez rendben is van, de koncentráljunk inkább arra, amin többé-kevésbé módunk van valamennyit segíteni, javítani, változtatni!

Az új tanév indulása nemcsak a kicsiknek, de a szülőknek is komoly kihívást jelent, különösen az első osztályban, ahol gyerekre és szülőre egyaránt sok új feladat vár, ráadásul az új helyzettel szembeni várakozás és kíváncsiság mellé gyakran szorongás is társul.

Minden szülő álma, hogy gyermeke egészséges, okos és boldog legyen. Ebből csak egy szelet a testi egészség, de jelentősége nem lebecsülendő, hiszen testünket használva tudjuk csak céljainkat megvalósítani.

Kedves Olvasó! E felhívással most nem a hétköznapjainkat jellemző, lassan már elviselhetetlen pörgés fokozására buzdítanék, s nem is a jobb időbeosztásra. Érdemes végiggondolnunk: vajon arra fordítjuk-e időnket, amire szeretnénk, azt csináljuk-e, amit választottunk, úgy telik-e életünk, ahogy terveztük.