Nehéz iskola- vagy munkanapok során alig várjuk az estét, hét közben a hétvégét, egész éven át a nyári szabadságot, hogy végre eltűnhessünk valahová, minél messzebb. Vajon mi elől igyekszünk menekülni? Ez nem egyéb, mint a munka, az állandó teher, a mindennapi rutin. Tisztában vagyunk-e vele, hogy konkrétan mi az, amit a nyári szabadság idején regeneráltunk, újrateremtettünk vagy legalábbis ezt kellett volna tennünk?