Mozgásterápia

Létezik-e hatásos mozgásforma a krónikus hát- és derékfájdalom ellen, vagy csakis a mozgásszegény életmódba menekülhetnek a fájdalommal élők?

Egyre többen tudják, hogy a kurkuma nemcsak fűszer, hanem egy csodagyógyszer, mivel kiderült, hogy hatékonyan csökkent minden gyulladást, sőt a daganatos betegségek minden fázisában segítséget jelenthet.

A hosszú téli hónapok után, sokan hirtelen elhatározással vágnak bele a szabadtéri edzésekbe. Van, akit a tavaszi napsütés hevít, s van, akit fölös kilói leadásának vágya csábít testmozgásra, ám gyakran elfelejtik, hogy a sérülések elkerüléséhez néhány fontos szabályt be kell tartaniuk.

A gyógytorna, a masszázs és a balneoterápia – azaz a fizioterápia különböző formái – mind pozitív ingerként hatnak a szervezetre, mozgósítják annak védekező és ellenálló képességét. Bár nem oki terápia, mégis nélkülözhetetlen kiegészítője a gyógyító kezeléseknek.

A legtöbb ember azért kezd el mozogni, mert fogyni szeretne. A mozgásnak azonban a fogyás mellett számos értékes, egészségmegőrző, betegség-gyógyító hatása ismert. Jelentős javulást tapasztalhatnánk, ha a mozgást az életmód-orvoslás részeként, receptre írnák fel nekünk.

Az Environmental Science and Technology című lapban publikált kutatásban, 833 felnőtt mozgási szokásait vizsgálták. A szabadtéren és a beltéren sportolók fizikai és mentális állapotának összehasonlítása meglepő eredményeket hozott.

A WHO szerint a világon évente legalább kétmillióan halnak meg pusztán a testi inaktivitás miatt. Aki túl sokat pihen, a szó legszorosabb értelmében: berozsdásodik. A cukorbetegség, a szív- és érrendszeri betegedések, a rák és a demencia, az ízületi panaszok és a csontritkulás mind-mind kapcsolatba hozhatók a mozgáshiánnyal.

Számos kutatási eredmény bizonyítja, hogy a fizikai aktivitás nemcsak az optimális testtömeg megtartását szolgálja, hanem javítja a csontok mennyiségi és minőségi tulajdonságait. Soha nem késő elkezdeni! A testedzés bármely életkorban befolyásolja a fogyókúra sikerét, és megakadályozhatja a csontvesztést, a tartós mozgáshiány viszont egyaránt vezethet elhízáshoz és csontritkuláshoz.

Egy bizonyos kor felett – ez leginkább 40 év – igen sokan közelről megismerkednek a térdfájdalom érzésével. A legújabb amerikai kutatások szerint, az ún. osteoarthritis kockázatát erősen csökkenthetjük rendszeres, mértékletes sporttal.

A civilizáció fejlődésével, egyre kevesebb mozgás jellemzi életünket. Egyre ritkábban látjuk, hogy a gyerekek szabadidejükben fociznak, szaladgálnak. Később a számítógépes ülő munka és a folyamatos pszichés túlterhelés tovább rontja a helyzetet. Hogyan javíthatnánk ezen?

Az emberiség utóbbi 100 éve példátlan eltávolodás attól, amihez évmilliókon keresztül alkalmazkodott. Ahogy az állatkertben fogvatartott, mozgásszabadságától megfosztott állat is életben marad (ám gyakran elveszíti szaporodóképességét), úgy tengeti életét modern körülményei kalickájába zárva az ember is – rácstól rácsig róva a köröket.

Amerikai szakemberek szerint, sokan azért nem sportolnak, mert nem találnak kedvükre való mozgásformát. Ha a személyiségükkel össze nem egyeztethető edzésfajtát választanak, nem csoda, hogy sikerélmény hiányában, kitartásuk gyorsan alábbhagy, inkább lemondanak a fittségről, és visszaülnek a fotelba.

Tapasztalatom szerint, sokan azért idegenkednek a futástól, mert nem tudnak igazán jól futni, pedig manapság a futás már egyáltalán nem szégyen, inkább nagyon is hasznos. Akiknek előző cikkemmel sikerült kedvet csinálnom hozzá, azoknak most lépésről lépésre nyújtok útmutatást a gyakorláshoz.

Örvendetes, hogy egyre többek mindennapjainak válik szerves részévé a fittséget, egészséget és jó kedvet fenntartó testmozgás. Ne essünk azonban túlzásokba! Különösen a fiatalabb generáció tagjai hajlamosak túlbecsülni saját képességeiket, és – a fitneszmozgalom jegyében – nagy lelkesedéssel tönkretenni saját ízületeiket.

Futás? Jaj, csak azt ne! – kiáltanak fel sokan, ha a futás szóba kerül. És máris mesélik szörnyű élményeiket, a középiskolai futásokról. Ezzel nagy igazságra világítanak rá: meg kell szeretni a futást! De hogyan, ha már 100 méter után szúr az oldalunk, levegő után kapkodunk, és a rosszullét környékez? Tény, hogy csak abban leszünk kitartóak és eredményesek, ami örömet és sikerélményt jelent számunkra. Tegyük hát meg ennek érdekében az első lépéseket!

Kell a sport, hogyne kéne, ésszerű határok között rendkívül egészséges, hiszen segítségével megelőzhetők a szív-, érrendszeri betegedések, a diabétesz, sőt a depresszió is. Ne essünk azonban túlzásokba, mert az komoly és tartós egészségkárosodást is okozhat!

A közfelfogás szerint teljesen természetes, hogy az idősek csoszognak, hajlott háttal járnak, nem tudnak felegyenesedni, kezüket a magasba emelni, a földre lehajolni, vagy esetleg leguggolni. Valóban elkerülhetetlen ez?

Őselődünk döbbenten szemlélné a mai nő életstílusát, de a természeti népek ugyancsak csodálkoznának azon, hogy a „modern” nő kosztümöt öltve elmegy otthonról, a gyerekeket beadja a megőrzőbe, este rendel egy doboz ételt, és időközönként beugrik egy kondi-terembe súlyokat emelgetni, hogy a legszexisebb alakját elérje.

Német kutatóorvosok szerint a rendszeres testedzés segíthet távol tartani a szénanátha okozta kellemetlen tüsszögést, orrfolyást és egyéb tüneteket.

Az ízületi betegségek sorában a térdízület artrózisa - gyakoriság szempontjából - a második helyen áll a csípőízület megbetegedései után. A térd alaki elváltozásával, porcpusztulásával, kopásával jár, amely kezdetben csak indítási, majd később terhelésre jelentkező térdkörüli fájdalomban, mozgás-korlátozottságban nyilvánul meg.

A csípőízületi porckopás megelőzését már csecsemőkorban meg kell kezdeni, amikor a gyermekgyógyász, vagy az ortopéd szakorvos a csípőficam és a csípőízületi diszplázia szűrését végzi. Ez a fejlődési hiba leány-csecsemők esetében jóval gyakoribb.

A kopásos ízületi betegség (arthrosis) a leggyakoribb degeneratív ízületi kórkép, vezető helyet foglal el a megbetegedési statisztikában. Gyakorisági sorrendben a csípőarthrosis a kéz kisízületei és a térd arthrosisa után következik.

Gyógytornával bizonyos esetekben a megbetegedett testrész teljes funkciójának visszaállítását, akár teljes gyógyulását is elérhetjünk. A degeneratív (kopásos) ízületi megbetegedéseknél a fájdalmak enyhíthetők, a tünetmentes időszakok gyakoribbá válásától pedig javul az életminőség.

Dr. Thomas Hanna rendkívül jelentős felfedezést tett. Rájött, hogy az évek során bennünket érő feszültség (stressz) lerakódik az izmainkban. A felhalmozódott stresszmennyiség az évek múlásával egyre nő, emiatt izmaink egyre merevebbé és feszesebbé válnak. A bajt akkor vesszük észre, amikor a feszes izom már sajog is.

Nem véletlen, hogy a 2000 és 2010 közötti időszakot a WHO a Csont és Ízület Évtizedének nyilvánította. Egyes felmérések szerint a derékfájás korlátozza leginkább a 45 év alattiak mindennapi tevékenységét. Ez a második leggyakoribb ok, amiért orvoshoz mennek. Minden pillanatban a magyar népesség 4-5%-a (mintegy félmillió ember!) szenved derékfájdalomtól.

A mindennapi bosszúságok, életrövidítő feszültségek oldására már a nyugalmas, békebeli XIX. századi Európában is igény mutatkozott. Ezt igazolja az első jelentős stressz-oldó módszer kidolgozójának, Sebastian Kneippnek a munkássága, amely elsősorban a vízkúrák sokrétű alkalmazására terjedt ki.

Munkánk során egyre több időt töltünk a számítógép előtt. Kényszerű ülő életmódunk már önmagában is egészségügyi kockázatot jelent, amit tovább súlyosbít a billentyűzet megállás nélküli használata, és folyamatosan a képernyőre meredő tekintetünk.

Tévednek, akik azt hiszik, hogy bármit is elérhetnek kampányszerű testmozgással. Az emberek még mindig ösztönösen élnek, pedig meg kellene tanítani őket a „project-szerű” életszemléletre, ahol mindennek megvan a maga helye, s a napi rutinhoz a sport ugyanúgy hozzátartozik, mint a fogmosás.

Rémes közhely, ám igaz, hogy a mozgás az élet alapja, sőt maga az élet. Ennek ellenére valamilyen megmagyarázhatatlan okból egyre kevesebbet mozgunk. Már a garázs ajtót is gombnyomással nyitjuk, az első emeletről is lifttel jövünk le (pláne fel), képesek vagyunk hosszú perceket várni a megállóban, hogy egyetlen kilométert se kelljen gyalog megtennünk!